1/2 Kicsit játsszuk vissza az eseményeket...
/Mullingar, 2008. december/
-Biztos nem te vagy az egyetlen aki egyedül megy a bálra!-biztatott anyu a zakómat igazgatva. Csak hümmögtem és bólogattam.-Miért nem hívtál meg senkit?-Anyu még mindig nem tudott semmiről. Nem tudta, hogy elhívtam magammal Holly Scally-t, akibe már negyedikes korom óta szerelmes voltam. Csakhogy a lány nemet mondott. Ő Matt-tel jár, tehát vele megy a bálra...
-Nem tudom...-vontam vállat ahogy kinyitottam a bejárati ajtót.-Éjfélre itthon vagyok. Szia.-kiléptem a hidegbe mielőtt felelhetett volna. Egyedül lépdeltem az utcákat borító hóban. Már messziről hallottam a tornateremből kiáradó értelmetlen zenét. Az ajtóban felmutattam a jegyemet a biztonsági őrnek aki bólintott, majd arrébb állt, hogy be tudjak menni. A zene fülsüketítő volt ahogy a terembe léptem. Mindenhol csak táncoló párokat láttam. Baloldalt ott volt a svédasztal, oda mentem. Próbáltam elvegyülni míg szemügyre vettem a kínálatot. Nem volt valami nagy durranás, de bíztam benne, hogy az étvágyamat kielégíti. Szedtem magamnak egy tányérra majd az asztalok felé igyekeztem. Egy olyan asztal volt csupán ahol csak egy személy ült, a többi mind teli volt. Bíztam benne, hogy az az egy személy maga mellé enged...
-Leülhetek?-kérdeztem félve egy torokköszörülés közben. A lány, merthogy lány volt, nem vette észre, hogy neki szólok, vagy csak nem akarta észrevenni. Azzal volt elfoglalva, hogy türkizkék ruhájának ráncait igazgassa el. Újra próbálkoztam, ekkor felkapta a fejét. Holly volt az.
-Bocsi, mondtál valamit Nail?
-Niall.-javítottam ki mosolyogva és megismételtem a kérdésem.
-Nyugodtan.-bólintott. Leültem és csendben enni kezdtem.
-Milyen a sült?-először nem is hittem el, hogy Holly hozzám beszél. Pár másodpercig bambán meredtem rá majd megráztam a fejem.
-Mi?-kérdeztem. Elnevette magát a reakciómon.
-Csak azt kérdeztem, hogy finom-e a sült hús?-mosolygott még mindig.
-Ja, igen, nagyon!-próbáltam minél gyorsabban válaszolni.-Igazán finom...
-Ennek örülök.-a mosoly nem hervadt le az arcáról.
-Van kedved táncolni?-nagyot nyeltem míg a válaszára vártam. Gyönyörű szép szemei felcsillantak miközben bólintott.
-Szívesen táncolnék.
Megtöröltem a kezem egy szalvétában, majd felálltam és meghajoltam előtte.
-Szabad?-félénken lestem rá a szempilláim alól.
-Természetesen.-fogadta el a felé nyújtott kezet. Kivezettem a táncparkettre. A Dj pont akkor kezdett bele egy lassú számba, mintha csak tudta volna, hogy ez az egyetlen amit táncolni tudok. Azt hittem kiszakad a mellkasom, olyan hangosan dörömbölt a szívem, hogy attól féltem Holly meghallja. Finoman magamhoz húztam és a derekára tettem a kezeim. Orromat édes illatú hajába temettem, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét. Elmosolyodtam, úgy éreztem minden tökéletes. Az álom azonban hamarosan megtört.
-Hé lúzer Horan!-hallottam meg Matthew hangját túl a zenén.-Mit csinálsz te a barátnőmmel?-ijedten húzódtam el Holly-tól.
-Csak táncoltunk Matt!-próbált megvédeni a lány. Láttam ahogy a fiú töri magának az utat felénk.
-Te nem táncolsz mással! Pláne nem Horan-nal!-Matthew szemei szikrákat szórtak. Jobbnak láttam menekülőre fogni. Körülnéztem, hogy mégis merre mehetnék. A vészkijárat neontábláján akadt meg a szemem. Hátat fordítva, futni kezdtem az ajtó felé. Közben azon imádkoztam, hogy nyitva legyen. A nagy sietségben nem vettem észre egy srácot. Összeütköztünk és a kezében szorongatott puncs az ingemen landolt.
-Bocsi.-habogtam miközben megkerültem. Teljes erőmmel nekicsapódtam az ajtónak. Vakon tapogatóztam a kilincs után, hátra-hátra pislogva, hogy Matthew még követ-e. Ott volt szorosan a nyomomban. Nagy levegőt vettem ahogy végre megtaláltam a kilincset és sikerült megmenekülnöm. Kilöktem az ajtót és kiléptem a fagyos éjszakába. A lábam megcsúszott a jeges betonon és hanyatt estem. Úgy éreztem az összes csigolyám beleroppan az ütésbe. Ha ez nem lett volna elég, az ajtó ismét nyílott és Matt jött ki rajta pár haverjával. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban talpra állni.
-Horan, Horan, Horan...-Matt úgy ismételgette fejcsóválva a nevemet mintha egy nemkívánatos bogárról beszélne. Nagyot nyeltem és megpróbáltam egyenes háttal bátran a szemébe nézni. A sötétbarna szemek lenéző pillantást vetettek rám. A fiú biccentett mire a haverjai elkaptak két oldalról. Hiába vergődtem, olyan volt mintha vasmarkokba zárták volna a karjaim. Matt közelebb lépett és az arcomba hajolt.
-Mit gondoltál, mit csinálsz pont TE Holly-val?-kiabálás közben a nyála az arcomra cseppent. Viszolyogva fordítottam el a fejem.
-Mi csak...mi csak táncoltunk...-időbe telt mire megtaláltam a hangom. Akkor is remegett egy kicsit, hiába erőlködtem.
-Óóó, szóval táncoltatok?-maró gúnnyal ejtette ki a szavakat.-És ehhez mit szólsz?-választ sem várva öklözött a gyomromba. Kétrét görnyedtem az ütés erejétől. Mielőtt magamhoz térhettem volna, újabb ütés következett. Próbáltak kiszabadulni az engem tartó kezek közül, de lehetetlennek tűnt. Ahogy egyre több ütés ért, lassan feladtam a küzdelmet. Tudtam, ha hagyom magam, hamarabb szabadulok. Ugyan a testemet megaláztatás érte, lélekben egész máshol jártam. Próbáltam nem figyelni a testemben tomboló fájdalomra. Csak akkor eszméltem fel mikor a földre löktek.
-Ha legközelebb meglátlak a közelében, nem úszod meg ennyivel!-fröcsögte az arcomba Matthew és búcsúzóul még alaposan belém rúgott.
Nagyon fáztam. Lassan kezdte átitatni a bőrömet a hideg. A hó mégis olyan puha volt az arcom alatt. Tudtam, hogy fel kéne állnom, de nem ment. Meg akartam halni. Azt akartam, hogy vége legyen végre. Azt kívántam bárcsak megöltek volna. Elegem volt a szenvedésből. Lehunytam a szemeim és hagytam, hogy átjárjon a remegés. Az orromban a saját vérem szagát éreztem...
-Jézusom Niall!-a hang bántotta a fülemet.-Ezt Matt csinálta?!-kinyitottam a szemem. Holly guggolt fölöttem aláírva ezzel a halálos ítéletem.
-Menj innét!-nyögtem föl erőtlenül.-Hagyjál békén!
-Dehogy hagylak! Orvosra van szükséged!-finoman a hónom alá nyúlt és megemelt. Felnyögtem a fájdalomtól. Szégyelltem, de a könnyek lecsordultak az arcomon. Nem akartam Holly előtt sírni.
-Kérlek, csak hagyjál egyedül!-könyörögtem. Szánalmasan éreztem magam. Legszívesebben elbújtam volna egy sötét sarokba.
-Nem Niall, ez így nem oké...-láttam, bármit mondok Holly-nak ő akkor is marad. Nem volt értelme tiltakozni...
