2/2. fejezet
-Hé Szöszi!-a hangra lassan kinyitottam a szemem.-Ideje kelni!-pillantásom Liam mosolygós arcával találkozott. Először nem jutott el nagyon a tudatomig, hogy miről is van szó. Orromat megcsapta a forró kávé jellegzetes illata.
-Hmm?-motyogtam alvástól kásás hangon. Még mindig fel voltam töltve boldogsággal az este után. Ma új helyszínen forgatunk.-jutott eszembe.-Az utolsó nap, aztán már csak várnunk kell, hogy milyen hatást vált ki a klip az emberekből.
-Hoztam neked kávét!-nyújtotta felém a fiú a bögrét. Hálásan fogadtam miközben felültem. A takaró lecsúszott vézna felsőtestemen felfedve az oldalamon és a hátamon lévő hegeket. Észre sem vettem egész addig míg Li fel nem szisszent.
-Mi...?-kezdte volna a kérdést, de elébe mentem.
-Semmiség! Régen küzdő sportoltam.-hazudtam és gyorsan belekortyoltam a forró italba, hogy elrejtsem az arcomat.
-Oh.-a fiú hangja meglepett volt, de nem firtatta tovább a témát amiért nagyon hálás voltam.
Reggelinél alig szóltunk egymáshoz, Ő az aznapi újsággal volt elfoglalva míg Harry és Louis azon veszekedtek, hogy melyikük orrába fér több zabpehely. Először csak csendben ettünk és hallgattuk a vitát, de egy idő után Liam megunta és lecsapta az asztalra az újságot.
-Befejeznétek?-szólalt meg halk, mégis tekintélyt parancsoló hangon.
-Igen Apu.-Tommo előadta az ártatlan kisfiú arcot.-De Harry mindig piszkál!
-Én nem is!-háborodott föl a fürtös.-Louis dobált meg romlott sajttal múltkor is!
-De csak azért mert olyan vicces hangja volt ahogy szét durrant rajtad!-kuncogott az említett. Halkan nevettem a vitájukon.
-Javíthatatlanok vagytok!-állapította meg Li miközben felállt, hogy töltsön még egy kis kávét. Ekkor jelent meg a banda hiányzó tagja. Úgy csoszogott a kávé felé mint valami zombi az emberek után. Még nyögése és morgása is hasonló volt.
-Jó reggelt!-köszönt vidáman Louis mire Zayn válaszul morgott valamit a Jó és a reggel közti ősi ellentétről majd kivette Liam kezéből a kancsót és teletöltötte a bögréjét. Jobbnak láttam, ha nem szólok hozzá míg meg nem itta a fekete italt...
Rendkívül gyorsan telt a nap további része. Akarattal kizártam a becsmérlő pillantásokat és csak a srácokra és a munkára összpontosítottam. A múltkorihoz hasonlóan, most is csináltak velünk interjút ahol mindenki szóhoz jutott. Elmeséltük a klip történetét miközben leforgattuk. Amint a rendező lezártnak tekintette a forgatást, egy hatalmas sóhaj szakadt ki ajkaim közül. Végeztünk... Az eseményt egy remek ötlet követte Paul a védelmező, papírrendező, mindenes zseni, biztonsági őrünk részéről. Egy party. Csak egy kis szolid összejövetel annak megünneplésére, hogy elvégeztük az első munkánkat.
Izgatott voltam, rettenetesen izgultam, hogy mi fog történni. Az egyetlen party ahol életemben voltam, úgy végződött, hogy összevertek. Reméltem, hogy most nem kell hasonlókra számítanom.
Zayn már délután ötkor nekiállt készülődni, pedig a kocsi csak hétre jött értünk. Fejvesztve rohangált a lakásban a cuccait keresgélve. Tökéletes akart lenni, mint mindig. Nagyon hiú volt. Én nem siettem annyira. Hat órakor szépen kivettem az egyetlen öltönyömet a szekrényemből és megkerestem a cipőm. Gondosan megtisztítottam majd elvonultam tusolni. Miután végeztem felvettem az öltönyt, de fogalmam sem volt, hogy kössek-e nyakkendőt? Úgy döntöttem Liam-et kérdezem meg.
Bekopogtam a szobája ajtaján majd benyitottam. Nem tudtam, hogy nincs egyedül és borzalmasan elszégyelltem magam ahogy megláttam meztelen hátát amin Danielle keze nyugodott. Kétségtelen volt, hogy mi történik éppen. Egy lendülettel berántottam az ajtót és visszaszaladtam a szobámba. Útközben Harry-vel találkoztam.
-Mi van, rémet láttál?-vigyorgott az arcomra nézve. Csak megráztam a fejem és elmentem mellette. Észrevettem azonban, hogy az ő nyakában is nyakkendő lóg ami eldöntötte a kérdésemet. Becsaptam magam után a szobaajtót amint beértem. Az agyamban ott villogott a kép. Összefonódó meztelen testek. Valami furcsa bizsergést éreztem az ágyékomban. Lepillantva majdnem elhánytam magam. A dudor a nadrágomban egyértelmű jele volt merevedésemnek. Fogalmam sem volt, mit tegyek? Éreztem, hogy arcom paradicsom vörössé válik. Az ösztönöm azt súgta, hogy menjek a fürdőszobába és könnyítsek magamon. Felsóhajtottam miközben talpra álltam. A kulcs halk kattanással fordult a zárban. Remegő lábakkal léptem a fürdőszoba fényes padlójára és leemeltem egy törölközőt a fogasról. Tudtam, hogy szükségem lesz rá. Valahogy elbotorkáltam az ágyamig és lehuppantam rá. A matrac besüppedt a súlyom alatt. Ügyetlenkedve gomboltam ki a nadrágom. Amint erekcióm kiszabadult megrémültem saját magamtól. Undorító dolgot műveltem. Teljesen levetkőztem és visszavonultam a fürdőszobába. Beálltam a jéghideg víz alá és hagytam, hogy rám zúduljon. Ki akartam mosni magamból még a gondolatot is, hogy képes lettem volna...
Kopogás zavarta meg a gondolkodásomat. Elzártam a vizet és a derekamra csavartam egy törölközőt. Az ajtó mögött Liam állt, épp megint kopogni készült. Végignézett vizes testemen és összeráncolta a szemöldökét. Ő már fel volt öltözve.
-Még fel sem öltöztél?-hangja egy oktávval magasabban csengett a meglepetéstől.-Befelé!-parancsolta és utánam jött a szobába. Pillantása a ruháimra szegeződött.
-Siess!-utasított.-Egy perc és itt vagyok!-azzal magamra hagyott.
Már a nyakkendőmet kötöttem befelé amikor egy hajszárító társaságában visszatért. Lenyomott egy székbe és seperc alatt frizurát varázsolt nedves hajamból. Elém lépett és elismerően hümmögni kezdett.
-Tökéletes.-biccentett magának.-Habár egy hajvágás rád férne lassan.
-Srácok! Itt a verda!-Harry rekedt hangja szűrődött fel az emeletre.
.jpg)
-Induljunk!-húzott fel Li a székből és elindultunk lefelé. Út közben Danielle is csatlakozott hozzánk. Úgy látszott egyikük sem vette észre a kis malőrömet.
Mind beszálltunk a fekete terepjáróba és elindultunk. Mélyeket lélegezve pillantottam ki az ablakon. Az eső foltokkal tarkította az üveget és lassan végigpergett rajta. Egy ideig ezt néztem majd ahogy nem összpontosítottam annyira, megláttam a tükörképemet. A kék szempár vágyakozó tekintettel nézett vissza rám.
Lassan elérkeztünk úti célunkhoz és mindenki kiszállt. Újabb sóhajjal követtem a srácokat az épületbe. Csak reménykedni tudtam, hogy az este jól fog elsülni...
Egy darabig csak lézengtem a tömegben míg meg nem pillantottam a büfé asztalt. A gondolat, hogy ehetek, felvillanyozott így arrafelé indultam el. Út közben véletlenül nekiütköztem valakinek.
-Bocsáss meg!-kaptam el a lány karját. Ő rám nézett én pedig kővé dermedtem. Demi Lovato állt velem szemben. Arcán elnéző mosoly terült szét.
-Semmi gond, Niall.-tudja a nevemet! Demi Lovato tudja ki vagyok!-zúgott a fejem a gondolattól.
-Épp enni készültem valamit, velem tartasz?-motyogtam leplezve zavaromat.
-Nagyon szívesen.-bólintott. Együtt haladtunk tovább.
Amint megszedtük a tányérunkat mindketten, leültünk egy asztalhoz. Próbáltam normálisan viselkedni, de nehezemre esett elhinni, hogy egy ilyen fantasztikus nő egyáltalán szóba áll velem.
-Miért nézel ilyen furán?-kérdezte meg egy idő után. Fülig vörösödtem. Ó, a francba!-nyögtem fel belül.
-Én csak...én...-dadogtam.-Szóval, van egy kis szósz a szád szélén...-mentettem ki magam.
-Oh!-Demi felkapott egy szalvétát és megtörölte szép ívű ajkait.-Még mindig?
-Már nem.-nyugtattam meg. Mintha lett volna ott bármi is előtte...
Meglepően jól sikerült az este. Nem bántott senki és még Demivel is összebarátkoztam. Bár nem sokat árultam el neki magamról. Inkább hagytam, hogy Ő beszéljen. az sokkal jobb volt. Meghagytam abban a hitben, hogy én vagyok a vicces vidéki Ír srác. Biztonságosabb volt, ha ilyennek lát...
