2/3-Ez nem randi! Sziasztok! Hosszú (nagyon hosszú) kihagyás után ismét jelentkezem! :) Remélem tetszeni fog nektek a rész és azt is remélem, hogy sikerül jóval sűrűbben hoznom a következőket :)

2/3. fejezet-Ez nem randi!

  Csak bámultam a kezemre. Még tisztán látszottak a felírt számok. El sem hiszem! Demi Lovato megadta nekem a telefonszámát. Mély sóhaj kíséretében nyúltam a telefonomért. Feloldottam a kódot majd inkább visszadobtam a készüléket az ágyra. Ezt többször is eljátszottam egymás után míg végül úgy döntöttem segítséget kell kérnem valakitől aki szakértő... 

-Liam?-kiáltottam ki a folyosóra.

-Hajnali dél van Horan!-dugta ki Zayn a fejét az egyik ajtón. Haja szanaszét állt kivételesen. 

-Ne haragudj Z! -mentegetőztem.-Nem tudtam, hogy még alszol!

Valamit morgott a korán kelésről meg az írekről aztán visszavonult a szobájába.

  Halk léptekkel indultam Li szobája felé. Finoman kopogtattam, majd mikor nem érkezett válasz, résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. Senki nem volt a szobában így tovább vonultam, le a nappaliba. Már a lépcsőn megéreztem a mesés illatokat. Szinte elfeledtették velem indulásom okát.

  Az illatokat követve a konyhába léptem. Liam a konyhapultnál állt és épp gofrikat halmozott egy tányérra. Közeledtemet hallva felpillantott.

-Ó, francba! Pedig meg akartalak lepni!-biggyedt le a szája.-Ezeket neked készítettem!-bökött állával a gofrik felé.

-Nekem?-vontam fel a szemöldököm meglepetten. 

-Azt mondtad egyszer, hogy szereted...-vonogatta a vállát.-És beszélnünk kell valamiről...-komorodott el a hangja. Hideg verejték lepte el az egész testem. Most fogja közölni, hogy nem lehetek a zenekar tagja. Tudtam, hogy ez lesz. Annyira éreztem, hogy túl szép, hogy igaz legyen. 

   Gombóc keletkezett a torkomban mikor megpróbáltam megszólalni. Remegő kézzel támaszkodtam az ajtókeretnek. 

-Nézd, én nagyon sajnálom, hogy ilyen béna vagyok! Jobb leszek, ígérem! Majd...majd odafigyelek és folyton gyakorlok!-hadartam egy szuszra mielőtt megszólalhatott volna.-Én nem akarok hazamenni! Kérlek ne küldjetek el!-a végén elcsuklott a hangom. Lesütöttem a szemem, hogy ne lássa a könnyeket melyek kibuggyanni készültek.

-Hogy mi?!-a hangja meglepetten ívelt felfelé.-Te mégis miről beszélsz? Kidobni? Ki akar téged kidobni?!-egy kis dühöt véltem felfedezni a hangjában.

-Szóval...-hümmögtem.-Én csak...megijedtem.-vallottam be. Félve pillantottam fel. A várt megvetés és ellenszenv helyett egy kissé szomorú és szeretetteljes pillantással találkoztam. A fiú két lépéssel átszelte a kettőnk közt lévő távolságot.

-Ez nem a teljes igazság Niall!-korholt gyengéden miközben megfogta a kezem. Úgy éreztem magam mint egy árulkodós kisfiú. Nehezen jöttek a szavak. Soha senkinek nem mondtam el ha valaki piszkált vagy bántott. Hogyan kezdjem el?

   -Gyere, menjünk ki a teraszra és reggebédeljünk együtt.-vezetett az üvegajtó felé.-Közben pedig szépen elmesélheted az igazat!

Megvártam míg elhelyezkedik és enni kezd. Egy gofrit tologatva a tányéromon, gondolkodtam hogyan is kezdjek bele.

-Szóval...Emlékszel a két sminkesre akik ott voltak a forgatáson?

-Persze, Kate és David, ha jól emlékszem.-biccentett.

-Ők azt mondták..És én azt hittem...-próbáltam uralkodni a hangom remegésén. Még most is nagyon rossz érzéssel töltött el amit mondtak.-Szóval azt mondták, hogy fura vagyok. Hogy nem illek közétek. Azt mondták nem tudok énekelni és hogy gáz, hogy akcentusom van...-ismét hadartam. Minél hamarabb túl akartam esni a dolgon. Közben végig Liam kezét figyeltem ami az asztalon nyugodott.-És mikor leültél mellém a homokra... Nem gondolkodni ültem ki, Csak nem akartam, hogy észre vegyétek. Most pedig attól féltem, hogy neked is elmondták a véleményüket és te is egyet értesz velük...-fejeztem be halkan. A fiú keze ökölbe szorult.

-Hogy gondolhatsz ilyet?-akkorát csapott az asztalra, hogy összerezzentem.-A barátom vagy és tehetséges! Miért hagyod hogy azok az idióták megingassanak?! És az akcentusod? Csak még egyedibbé tesz téged! Különleges vagy Niall Horan, ezt ne feledd!-szinte rám rivallt.-És most egyél, rendben?

-Rendben.-bólintottam és felnéztem rá.-De akkor miről akartál beszélni velem?

-Ja, oh...Majdnem elfelejtettem! Csak annyi, hogy legközelebb szólj ha mosnivalód van... A zöld zoknijaidnak hála szép világoszöld az összes fehér zoknim...

-De hát én nem is raktam semmit a mosógépbe...-ráztam a fejem értetlenül.

-Pedig a te zoknid...De van egy tippem, ki volt aki belehelyezhette...-vonta össze a szemöldökét.-Egyébként mi az a szám a kezeden?

Fülig pirultam a kérdéstől. Itt az idő, hogy megkérdezzem..

  -Tudod, még a bulin, találkoztam Demi Lovato-val...És...Hát, megadta a telefonszámát...-nem tudtam elrejteni a vigyoromat. A srác is velem mosolygott.

-Na és felhívod?-kacsintott összeesküvően.

-Pont ezért kerestelek. Szerinted elmenne velem kávézni?

-Hívd fel és megtudod!-vonogatta a vállát egy sokat sejtő mosoly kíséretében.

-Kit hívjon fel?-toppant be Louis is.

-Niall barátunk megkapta Demi Lovato számát!-vigyorgott most már Liam.

-ÚÚÚÚ, Niall RANDIZNI megy!-ugrált Lou kuncogva.

-Ez nem is randi!-vágtam rá azonnal.-Ez csak egy...-kerestem a szavakat.-...találkozó lenne!

-Szóval randi!-biccentett Louis.-Niall randizniii megy, Niall randizniii megy...-dúdolta miközben heves fenékrázások közepette beriszált a konyhába.

-Ez nem randi...-ismételtem erőtlenül, de mosolyogva.