2/1 rész: Up All Night-What Makes You Beautiful
-Olyan fura az a srác...-oldalra sandítottam a sminkesek felé. Egy hirtelen mozdulattal elkapták a fejüket. Rólam beszélnek...-Hallottad már énekelni?
-Nem, de csak van hangja, ha itt van, nem?-a férfi rám mosolygott és intett. Nem tudta, hogy hallottam amit mondanak. Elgondolkodva bámultam a poharamban buborékoló üdítőt.
-Minden oké?-felkaptam a fejem a kedves hangra. Liam mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Persze.-hazudtam könnyedén. Túl nagy gyakorlatom volt sajnos az ilyesfajta füllentésekben.
-Akkor készítsd azt az Ír akcentust.-kacsintott a fiú az én hangomat utánozva. Ismét rámosolyogtam, majd miután kiittam a poharam tartalmát, követtem őt a többiekhez.
Láttam, hogy Zayn kényelmetlenül érzi magát. Feszélyezte ekkora tömegű víz jelenléte. Oda akartam menni hozzá, hogy mondjak valami biztatót, de Harry megelőzött.
-Szedd már össze magad!-csapott a vállára.-Ez csak egy kis víz!
-Játssz valamit!-kérte egy mosoly keretében.-Szeretem a hangod.-zavarba jöttem a kijelentéstől. Fogalmam sem volt mit énekeljek. Végül az "I'm Yours" című dalt kezdtem el énekelni. Együtt énekelni a fiúkkal nagyon boldoggá tett. Miután meguntuk, letettem a gitárom és az italos asztal felé igyekeztem.
-Ez borzalmas!-megint az a két sminkes volt akiket reggel is láttam. A kóla mellett álltak és fejüket összedugva sutyorogtak. Lassítottam és észrevétlenül megközelítettem őket.
-Szerintem is. Tuti, hogy nem marad itt sokáig az a kölyök! Teljesen elüt a többi srác hangjától és akcentusa van!-a nő úgy háborodott föl a származásomból adódó tulajdonságomon, mintha azt mondták volna neki, hogy szabadidőmben kiskutyákat borotválok, vagy nem is tudom...Megilletődve bámultam magam elé. Igazuk van?-gondolkodtam. Hirtelenjében az a pici önbizalmam is elveszett amit Li adott. Elhátráltam és leültem a földre, tőlük messzebb. A kezemet bámulva gondolkodtam a nagy semmin amikor valaki lehuppant mellém.
-Mi történt?-Liam a tenger fodrozódó hullámait bámulta. A nap lassan lebukott a horizonton túlra.
-Csak gondolkodtam...-adtam kitérő választ. Nem akartam, hogy megtudja mit mondtak a sminkesek...meg azt sem, hogy általánosságban tudjon a múltamról.
-És min?-végül rám nézett. Bozontos barna hajába bele-belekapott a szellő. Arcán egy halovány mosoly látszott.
-Fel kéne hívnom anyut.-gyorsan felvettem egy műmosolyt.
-Nemsokára indulunk haza.-nyugtatott. Felállt majd nyújtotta a kezét, hogy engem is felsegítsen. Hatalmas forró markába zárta a tenyeremet és egy finom rántással talpra állított. Vissza mentünk a srácokhoz. Még egy jelenetet kellett leforgatnunk és be is fejeztük.
Hazafelé úton leültem hátra a buszon és magamra húztam egy pokrócot. Fél perc sem kellett és el is aludtam... Arra ébredtem, hogy valaki finoman megrázza a vállam.
-Megjöttünk Szöszi.-kómás pillantásom Louis mosolygó arcával került szembe.
-Mhmm...-mormogtam miközben nyújtóztam egyet. A mozdulattól lecsúszott a pulcsim ujja és rivaldafénybe került a csuklóm belső oldala. Gyorsan lerántottam a kezem, mielőtt Tommo bármit is megláthatott volna.
Bementünk a házba. Liam már a vacsorát főzte míg Zayn a telefonon lógott. Harry egy szál semmiben sétálgatott egy könyvet keresve.
-Harry! Vegyél már fel valamit, az istenért!-kiabált ki Leeyum a konyhából.
-Nem!-csapta fel a fürtös a fejét.-Nekem így kényelmes. Ősembernek kellett volna születnem!
-A lábad elég szőrös hozzá.-visított fel Louis a röhögéstől.
-Ha-ha!-nézett rá Hazza szúrós szemmel. Nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak egy kicsit. A konyhába mentem és figyeltem ahogy Liam szorgoskodik.
-Segíthetek?-próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy a srácok megszeressenek és ne dobjanak ki a bandából.
-Megpucolnád a krumplit?-csendben tettem amire Liam kért. Közben halkan dúdolni kezdtem a dalunkat. A fiú csatlakozott hozzám. Furcsa, meleg érzés járta át a szívem ahogy összenéztünk. Mindketten elmosolyodtunk. Közben összevágtam a krumplit. Nem figyeltem oda és belevágtam az ujjamba. Megborzongtam a kés jeges érintésétől a húsomban. Csak bámultam a krumplit ami vöröslött a véremtől. Egy pillanatig tartott csupán, majd beledobtam a tálba, a kezemet pedig a csap alá dugtam.
-Nagyon fáj?-Liam aggodalmas arccal pislogott a kezemre. A víz marta a sebem, de nem törődtem vele. Bűnbánó képpel meredtem a véres krumplikra. Tönkretettem Li munkáját.
-Ne haragudj, a krumplik...-dadogtam a sírás határán. Zayn pont akkor jött be. Pillantása az említett zöldségre esett.
-Fujj!-közölte összeráncolva az orrát. Kibuggyantak a könnyeim. Nagyon rosszul esett, hogy ezt is elszúrtam.
-Ne haragudj Liam...-motyogtam a mellkasomhoz szorítva a kezem. A fiú szólásra nyitotta a száját, de megelőztem. Zayn mellett elhaladva felrohantam a szobámba és bezártam magam után az ajtót. Lekuporodtam a sarokban és sírni kezdtem. Újra eszembe jutott a forgatás is. Miért nem tudok én semmit normálisan csinálni?!-korholtam magamat a könnyeimmel küzdve. Kopogtattak. Felkaptam a fejem és lélegzet visszafojtva vártam.
-Niall, itt vagy?-Liam hangja halkan szűrődött át a falapon.-Beengedsz?
Szipogva felálltam és elfordítottam a kulcsot a zárban. Hátrébb léptem. A fiú belépett a szobába. Csak egy pillantást vetett rám majd magához húzott. Halkan sírdogáltam.
-Semmi baj!-simogatta a hátam.-Az csak pár szem krumpli volt Niall, nem a világ vége!-nyugtatott.
-De Zayn...-hüppögtem-elrontottam a vacsorát...tönkrement...
-Volt még krumpli, ne törődj Zayn-nel! Lejössz enni?-maga felé fordította az arcom és hüvelykujjával letörölte a könnyeim.
-Nem vagyok éhes...-sütöttem le a szemem.
-Szeretném ha lejönnél... Nemsokára itt lesz Danielle és Eleanor is...-biztatóan mosolygott rám.-A kedvemért?
-Jó.-bólintottam egy picit.-Csak megmosom az arcom.
-Bekötözöm a kezedet.-nem várt a válaszomra. A fürdőszobába terelt. A csap alá dugta a kezem és kitisztogatta a sebet. Megvárta míg megmosom az arcom majd szakszerű mozdulatokkal bekötözte a vágást. Végül nyomott rá egy gyógypuszit.
-Jobb már?-kérdezte akárha egy kisfiúhoz beszélne.
-Jobb.-bólogattam mosolyogva.
Vacsora után, míg a többiek a kertben beszélgettek, felvettem egy gumikesztyűt a kötéses kezemre és nekiláttam a mosogatásnak. Egy Justin Bieber számot énekeltem közben. A nagy dúdolgatás közben észre sem vettem, hogy közönségem akadt. Csak akkor derült ki mikor egy magas hangnál hátra fordultam, hogy keressek egy törlőruhát. A nyelvembe harapva hirtelen elhallgattam.
-Ne hagyd abba!-kért a lány. Gyönyörű csokoládé színű szemei mosolyogva pillantottak rám.
-Nem tudtam, hogy itt vagy...-tűzvörössé vált az arcom ahogy Danielle lágyan felnevetett.
-Nem szóltam mert attól tartottam, hogy akkor abbahagyod az éneklést.-még mindig mosolygott miközben mellém lépett és kivett pár poharat a szekrényből.-Olyan jó hangod van!-a dicsérettől még jobban zavarba jöttem.
-K-köszönöm...-dadogtam zavartan miközben felkaptam a törlőkendőt, hogy letörölhessem vele a habot a kezemről.
-Kijössz hozzánk?
Haboztam egy kicsit. Annyira menni szerettem volna, de nem tudtam, hogy a többiek akarják-e, hogy menjek. Végül egy nagy sóhajtással bólintottam. Meg kell próbálni.
-Hozom a gitáromat is...-mosolyogtam egy kicsit majd otthagytam Danielle-t és felrohantam a szobámba a hangszerért. Nyugi Horan, nyugi! Nem fognak megölni! Csak add a vicces Ír srácot!-biztattam magam miközben eltoltam az üvegajtót ami a kertbe vezetett.
-Na végre! Már azt hittük ki sem jössz!-mosolygott rám Hazza amint meglátott. Visszamosolyogtam, közben leültem az egyik székre.
-Énekeljünk!-csapta össze a kezét Eleanor. Játszani kezdtem a gitáromon. Csak pengettem a húrokat a tűzbe bámulva. A többiek nevettek körülöttem. Felpillantottam. Olyan volt mintha egy hatalmas szeretet-hullám borított volna el. Néztem őket és mosolyogtam. Annyira jó érzés volt, hogy befogadtak. Nagyon sokáig csak énekeltünk és nevettünk. A szívem hatalmasakat dobbant ahogy egy-egy emberrel találkozott a pillantásunk. Mosolyogtak. Nem gúnyosan, még csak nem is szánakozva. Boldogan mosolyogtak rám... Őszintén. Fantasztikus érzés volt rájönni, hogy Ők igazán kedvelnek engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése